Kipróbáltuk - Root
Vannak játékok, amik elsőre megfognak mindenkit, bárkinek lehet ajánlani, szinte biztos, hogy sikere lesz. De vannak olyan játékok is, amik elég megosztóak... Nos a Root ez utóbbi. A baráti köröm fele imádja, a másik hallani sem akar róla az első pár próbajáték után. Én viszont nagyon szívesen írok róla, mert szerencsére az imádók táborát erősítem :D
A Root egy abszolút aszimmetrikus háborúsnak mondott társasjáték, ami lényegében egy kiegyenlítetlen küzdelem Erdővidék arénájában. A kezdődobozhoz kapott 4 frakció annyira különbözik egymástól, hogy azt szoktam mondani: az alapszabályok elmagyarázása maximum 5 perc, utána a frakciók elmagyarázása egyenként még legalább 10. Nem csak különleges képességeik vagy hátrányaik miatt különböznek egymástól, hanem az összes jelzőjük, harcosaik számában, de még a körök sorrendje is teljesen eltérő. Bár háborús játék és így egymás megtámadása teljesen evidens, mégsem ez adja a játék megnyeréséhez szükséges 30 győzelmi pontot. Sőt, sokszor épphogy az a jó taktika, ha hagyjuk leverni az építményeinket, harcosainkat, merthogy még a győzelmi pontokat is minden frakció teljesen máshogy kapja.
A doboz nagyon igényes, és én még a kártyákat levédőzve is elfértem benne kényelmesen. Érdekesség, és ez is mutatja, mennyire sok apró szabály különbözteti meg a kezdeti frakciókat, hogy három szabálykönyvet is kapunk mellé. Egy egyszerűbben áttekinthetőt, de nem olyan részletest, egyet, ami ennek az ellentéte és egy példajátékot. Érdemes az első pár játéknál mindhármat átpörgetni, mert néha nem egyértelmű az egyik és át kell olvasni a másikat is vagy épp a példajátékban jössz rá, hogy mire is gondolt a "költő". Tényleg minden szóra figyelni kell. Ráadásul, aki komolyan akarja venni a versenyt, annak ismernie kell az ellenfél frakcióit is, mert csak úgy veheti fel ellene a kesztyűt, ha tudja, mi a gyenge pontja. Talán épp ezért van, hogy sokan nagyon hamar elengedik a Rootot és nem akarnak vele játszani, mert elég szerteágazó tud lenni a szabályrendszere.
A dobozban találunk 4 frakciótáblát, ami igencsak jó minőségű, nem félek attól, hogy megtörik, hajlik, kopik, stb… Szépen rajta van minden információ, hogy miként kezdjünk a frakciónkkal, mik az erősségei, esetleges hátrányai illetve tartalmazza a körünk sorrendjét, az akció lehetőségeket, és azon tároljuk a jelzőink többségét, amit nem raktunk még le vagy épp már felszedtünk a térképről.
Ha már a térkép: Szép nagy tábla, egy kellemes kis erdő látszatával, ami citrom- és narancssárga, valamin piros színekkel tarkított. Egérkék, rókák, nyuszik, tisztára idilli hangulata van. Ez jellemző a kártyákra is, kiegészülve egy kis aranyossággal. Persze csak addig, amíg nem kezdjük el feltenni a harcos fabábúinkat. Azokban már van valami gonoszság és persze a háború megindulása után már senki sem a cukiságot fogja nézni. Amúgy a térképnek van egy téli oldala is, ami lényegesen komorabb, de valójában azt a célt szolgálja, hogy a játék véletlenszerűségén és egyenlőtlenségén még emeljen egyet. Megjegyezném, hogy minden alkatrész kiváló minőségű, ez alól talán a kártyák képeznek kivételt, azokat a biztonság kedvéért levédőztem. Igaz, én szinte mindent levédőzök :)
2 fővel
A játék erősen képes rombolni a barátságokat, de a háborús játékok már csak ilyenek :) A frakciók közti különbségek miatt nem mindegy, hogy két játékos esetén ki melyikkel játszik, mert igen csak kijön az, hogy melyik az erősebb. A szabálykönyv végén erre vannak ajánlások, amik mintegy nehézségi fokot is mutatnak. Éppen ezért, ha egyikőtök lényegesen jobb játékos, érdemesebb olyan frakciót választania, ami a másiké ellen gyengébb. Így talán nagyobb lesz a kihívás mindkettőtök számára. Viszont nagyon pörgős játékot kaptok, egy-egy kör akár fél perc alatt simán lemegy, folyamatos az izgalom, a feszültség, és amennyiben ismered a frakciódat (és persze az ellenfélét is), akkor azért elég jól lehet előre gondolkodni. Mivel azonban kockadobás dönt a csatában, így a balszerencsét mindig bele kell számolni a stratégiába.
3-4 fővel
Az igazán nagy különbség a két játékoshoz képest, hogy már használjuk a dominancia kártyákat. Ezek segítenek növelni a harci lázat, hiszen amennyiben valaki ezt az utat kívánja választani a győzelemhez, úgy már nem kaphat győzelmi pontot, helyette előre kijelölt tisztásokat kell meghódítania, így elengedhetetlen lesz az igazi vagdalkozás mind a dominálni kívánó játékos, mind az ellenlábasai részéről. Ez éppen ezért nagyon kétélű fegyver.
Természetesen, minél többen játszunk, annál hosszabb lesz egy-egy kör is és annál többször kell újratervezni a körünket. Jópofa dolog, hogy Csavargóval játszva szövetségeket köthetünk, így belekerül egy kis diplomácia, aminek a velejárója az intrika is. Nagyon remek fűszer ez a háborús társasoknál. A két nagy ellenlábas (Macska Márkinő és Sasfészek-dinasztiák) mellé pedig hatalmas robbanást válthat ki, amikor felszínre kerülnek az Erdei Szövetség támogatói és lázadást szítanak a területünk közepén.
Mindent egybevetve szerintem egy igazán izgalmas játék a Root, számtalan lehetőséggel. Éppen ezért ajánlom azoknak, akik szeretik a változatos kezdéseket és képességeket, akik szeretnek megküzdeni a barátaikkal, de óva intem azokat a játéktól, akik nehezen viselik azt a fajta egyenlőtlenséget, amit jó taktikákkal és a megfelelő stratégiával lehet csak kiegyensúlyozni.
