Kipróbáltuk - Alhambra
Aki Carcassonnal kezdte a pályafutását a modern társasok világában, már biztos elgondolkodott rajta, hogy nem lehetne-e úgy játszani, hogy mindenki a maga birodalmát építi. A másik mindig csak belerondít, nem igaz? Nos, akik már éreztek így, azoknak itt az Alhambra, ami bár nem birodalmat, de egy csodás erődöt tár elénk, amely kellemes kikapcsolódást nyújt a családnak. Jellemző rá, hogy általában csöndben, elmélyülten ülünk és csak akkor szisszenünk fel, amikor a másik elveszi előlünk a kívánt pénzt vagy lapkát. A játék nem kíván túl sok logikát és ennek köszönhetően nem kell sokat gondolkodni rajta, mégis többfelé lehetőség van benne, ezért újra és újra asztalra kerülhet és már 6-7 éves kortól meg lehet próbálni játszani vele a gyerekekkel.
Külső megjelenés
A doboz hiába a standard méretű, olyan sok dolgot azért nem találunk benne. Az alhambránkat építő lapkák, a pontokat szemléltető tábla és lényegében a bankókat leljük meg tartalomként. Nagy szépséghibája, hogy nincs rendezője, így körülbelül mindent beledobálva tudunk csak tartani. Esetleg a lapkákat el lehet pakolni a vászonzsákba és a kártyákat egy nejlontasiba gyűjteni, de ennyi. A kártyákra ráfér a védő használata még akkor is, ha többnyire játékonként csak egyszer kell megkeverni őket, mert nem túl vastagok. Insert híján viszont nyugodtan mehetnek rá a standard kártyavédők, nem fog szorulni sehol sem.
Látványra egyszerre kellemes és egyszerre érzem úgy, hogy valami hiányzik belőle. Vannak színek, egész sok, de nekem nem elég világosak, nem gyönyörködik benne a szemem. Persze lehet csak én szeretem jobban az élénk táblákat. Túl sok alkatrészt nem kapunk hozzá a már említetteken kívül, csak játékosonként 2-2 fakorongot, ami a lakknak köszönhetően eléggé csúszik, így a pontozótáblát csak óvatosan lökdössétek, és a játékosokat segítő értéktáblákat, amelyek egyben a tartaléklapkák gyűjtésére is szolgál.
Mégis mitől jó az Alhambra? - Szabályok
Mint már említettem, egyszerű. Egy Carcassonne-on (valamiért mindig vele hozom párhuzamba) nevelkedő játékosnak nem okoz gondot első olvasatra megérteni, hogy miként is kell játszani. Lényegében egyszerű: Mindenki kap kb. 20-25 pénzt, amelyekből a piacról választható 4 lapka közül megvehet egyet vagy elvehet a 4 pénz közül egyet esetleg elkezdheti átépíteni az alhambráját. A megvett lapkát persze vagy beépíti, vagy pihenteti a tartalékában. És mondhatni ennyi, de három dolog még megfűszerezi a játékot.
Egyrészt, amennyiben ugyan annyit fizetsz ki a lapkáért, mint amennyit az ért (tehát nem többért veszed meg), akkor még egyszer te jössz. Erre azért érdemes taktikázni és ezért a kisebb értékű pénzeket is megszerezni.
A másik, hogy 4 színű pénz van, a piacon ezeknek megfelelő 4 féle tároló, ahová random pakoljuk fel a megvásárolható lapkákat, így ez már ad egy jó nagy random faktort. Emellé jön az, hogy minden lapkának más értéke van, máshol van rajta a fal (mindjárt!) és más a színe is, ami pedig a pontozásnál jelentős. Tehát máris millió variánsunk van és ezért lesz minden játék más és más. Igaz, a véletlenszerűségének köszönhetően elveheti azok kedvét, akik szeretnek jó előre tervezni.
A harmadik az imént említett fal. Ahogy Carcassonneban, itt sem mindegy, hogy melyik lapkát hova teszed le. Itt ez kiemelt szerepet kap, mert a fal megadja a területed széleit, igaz jókora extra pontokat szerezhetsz általuk.
Játékmenet
2 fővel
A játék lehetőséget, sőt, külön szabályokat ad számunkra, hogy két fővel játsszunk, de megvallom őszintén nem ez az a játék, ami előkerül kettesben. Lényegesen jobban számíthatók a lapkák, nagyobb alhambrát építhetünk, de valahogy hiányzik a játék sava-borsa. Ettől függetlenül remek lehet egy késő esti partira még elalvás előtt vagy levezetésnek valami agyégető stratégia után, de egymás után több meccs ritkán lehet benne.
3-4 fővel
No igen, itt jó a játék. Valahogy kell neki ez a kiszámíthatatlanság, az, hogy megvegyék előled a lapkát, mert csak így izgalmas. Különben akár passziánszozhatnánk is párhuzamosan. Ez az alhambrának ideális játékosszám, bár igaz, vannak üresjáratok még akkor is, ha csak egy akciónk van és nincs benne interakció sem, így a feszültségre vágyóknak nem ez lesz a játéka, bár ezt már az elején kiemeltem, hogy az Alhambra az agy kikapcsolásáról szól. Emellett persze belefér, ha bevonjuk a gyereket, mert számos téren fejlesztheti és remek bevezető játék is lehet a modern társasok világába minden korosztálynak. Viszont akkor 3-4 fővel kezdjük el!
5-6 fővel
Itt viszont már annyira elviszi a szerencse a játékot, hogy nem érdemes vágyakoznod egy-egy lapkára, úgyis kicsi az esélye, hogy mire hozzád kerül a sor, még meglesz, nemhogy pénzed lesz rá. Ráadásul a megfontolt játékosok miatt a várakozási idők is megnőnek, ami nem is csoda, hiszen állandóan újratervezést igényel a játék. Persze chips+kóla és beszélgetés mellé elfér, itt viszont játék elveszíti a központi szerepét és inkább kiegészítőjévé válik a partinak. Ellenben legalább nem gond, ha közben eszmét cserélünk, ha megosztjuk egymással a gondolatainkat a világról (magyarul jár a szánk), mert úgyis minden megváltozik, mire újra mi következünk.
Ajánló
Az Alhambra nagyszerű lehet a 3-4 fős családoknak bevezető vagy baráti társaságoknak levezető játéknak. Persze, aki igazi stratéga, ebben nem igen fogja örömét lelni a random faktor miatt, de azért ajánlom nekik is, hogy tegyenek vele egy próbát. Néhány kemény koponya között azért meg tudja mozgatni az agyunkat.
