Futótűzként terjedt a hír, hogy a rémmesehősöket fogságba ejtették....

A Rémmesék Titka a réges-régi, gyerekkorom játékából, A Mesék Titkából nőtte ki magát. Nem olyan kis szépségesen elvarázsoló a grafikája, de egyáltalán nem durva, hiszen ez alapvetően mégis egy gyerekjáték. Inkább mókás, kedvelhető figurák vannak rajta némi „horror köntösben”. 

Mit rejt a doboz?

A doboz a megszokott robosztus, régi, igazi retro (persze, hogy az, hiszen ők adták ki! :D ) kívül belül. A gyerekek nem kapják szét egyhamar és, ha a macsekunk ágyikójának kiáltja ki -mint minden dobozt- is kényelmesen elfér benne.

Mondjuk a beltartalom is retro és elég sok a felesleges hely benne, de aki emlékszik még ezekre a játékokra, az tudja, hogy ehhez ez kell, így az igazi, ez hozza vissza a gyerekkorunk érzését! Szóval hű a nevéhez.

A kártyák egyébként elég strapabírók, a koporsók szintén és nekem nagyon tetszenek a bábuk élénk színei. A tábla jó kemény, az is bírni fogja az éveket még elég komoly gyermeki használatban is.

Egyszerű szabályok, azonban van egy kis "bibi"...

A szabályok két percben elmagyarázhatók. Dobsz a két kocekkal, és vagy az egyik vagy a másik értékét léped előre vagy hátra, vagy a kettő összegét.

Ha koporsóra lépsz, akkor megnézheted, mit rejt. Ha duplát dobsz, akkor viszont több dolgot is csinálhatsz: Megnézheted bármelyik koporsó alját, kicserélheted az aktuális rémet, beugorhatsz a boszorkánycsillagra vagy persze léphetsz kedved szerint tovább.

A cél pedig, hogy az aktuális kártyán látható rémet megtaláld és elszaladj kiszabadítani. Az nyer, aki a 14 rém közül többet tud kiszabadítani. Full egyszerú. Azonban van egy kis bibi.

Az hagyján, hogy a térkép másik végébe kell ezért loholni és tízszer elfelejtem már, hol volt a „múmia”, mire odaérek, és az sem olyan óriási nagy baj, hogy csak pontos dobással léphetek be a kulcsos helyre, ami még tovább rombolja az idegzetemet, de ráadásul, ha mindeközben kellőképp megzavarodtam és rosszat mondok, akkor bizony visszapattanok a tábla legelejére.

Na, ebből szoktak óriási nevetések lenni, főleg akkor, ha már épp beérnék és valaki egy szerencsedobással kicserélni a kártyát, amit tudtam, mert végre megjegyeztem, végig mantráztam magamban, vagy mondjuk meg tudnak előzni…fúúú…hát mi nagyon jókat szoktunk nevetni! :D

Tényleg, amilyen egyszerű, olyan nagyszerű!

A játék két fővel elég uncsinak tűnik elsőre. Csak dobunk, lépünk, megnézegetjük a ládákat, persze igyekszünk kétirányba haladni, aztán amikor látjuk, hogy a másik már gangol át a hídon, leesik, hogy ő már tudja, hol az adott Rém.

Ezért imádkozunk egy szerencsedobásban, hogy kicseréljük a lapot, ő meg azért, hogy ne dobjunk duplát. Ez az elején még nem is olyan nagy adrenalin, mert van még bőven kártya, amit megszerezhetünk, de a végére elég kiélezett szokott lenni, szóval rendesen versenyhangulatba jövünk.

Hárman, négyen már megint más a történet. Sokszor olyanokat nézünk meg már az elején, amit valaki már látott, így többen igyekszünk a kulcshoz és többen is tudják cserélni a lapokat. Az első 5 perc kis nyugalomban telik, aztán meg olyan őrület lesz, mint egy lóversenyen. Óriási! 

Öten, hatan már kevésbé ajánlott gyerekekkel. Sajnos hiába csak dobunk-lépünk, az a rövid idő is elég ahhoz, hogy ezt a versenymilliőt kiölje, hacsak nem tápláljuk némi kommentárral. Persze ugyan ez felnőtteknél nem igaz, mert egy jó társaságban azért csúnyán mehet közben az osztás, a többiek heccelése, a beszólogatások, szóval a memóriajátékból hamar partijáték lesz. 

Könnyed nevetés, gyerekekkel közös kikapcsolódás

Aki szereti A Mesék Titkát, az még jobban fogja szeretni A Rémmesék Titkát. Hogy miért? Mert kicsit más külsőre, de mégis ugyan az belsőre! Aki pedig egy egyszerű partijátékra, könnyed nevetésre vagy a gyerekkel közös kikapcsolódásra vágyik, annak szuper lehetőséget nyújt ez a társas.

Jó, a stratégia része a mai világban már elenyésző, senki se számítson egy Mars Terraformálására, de nem is szabad ebben ezt keresni! Ez tényleg csak ennyi: dobsz-lépsz-megnézed-elfelejted-nevetsz.