Blog
A Vörös Katedrális társasjáték
Úgy gondoltam, mivel a Vörös Katedrális egy remek játék, mesélek kicsit róla. Miért pont erről? Ez könnyű kérdés, a válasz ennél nehezebb. Röviden: amit Boldog Vazul székesegyházként ismer a világ, az egyszerűen megelevenedik előttünk az asztalon.
Első benyomások
Sokak szerint ez egy nem szép játék. Eleinte én is így gondoltam, aztán felhívták a figyelmem arra, hogy ne csak nézzek, hanem lássak is. Chema Román és Pedro Soto csodás grafikája megérdemli a figyelmet. Kb. mint a magyar kártya négy évszakja, csak orosz népviseletben a tundrán. Érdemes, csak erre pár percet szánni, elmélyülni a rajzokban.
A doboz -nagy szerencsére- elég kicsi, kompakt. Ami azért jó mert, ha egy zsebbe nem is, de egy kisebb táskába simán elfér. A doboz anyaga vastag és erős, bírni fogja, hogy mindenhova magaddal vidd.
A játék tábla is elég masszív és dekoratív, a kártyalapok minősége és mérete (44x68) szinte sablonnak nevezhető. Én minden játékom védőzöm, és ezt ennél különösen ajánlom is, ha sok helyre cipelnéd.
Megjelenés
Része a játéknak az alapanyagok és öt darab színes dobókocka is. Már látom is azokat, akik a dobókockára, forgatják a szemüket. Nem kell egyből eret vágni, hidd el, itt király módon használjuk őket!
Az alapanyagok egy része fából másik fele pedig műanyagból van. A műanyag részekkel nincs is baj, félig átlátszó lila és zöld drágakövek, a fából pedig minő meglepetés a fa, kő, tégla és az arany készletet kapjuk. Ja, az arany! Nos, az keserves. Fából, sárga és csúnya. Lett volna inkább műanyag, áttetsző, sárgás, jobban jártunk volna.
Szintén fa a minden játékosnak kiosztandó, zászló jelölők, praktikus és tök jó. A tokenek (műhelylapka), a rubelek, szépen rajzoltak, vastagok. Normál játékos habitus mellet, én azt mondom, örök élet meg egy nap.
Játékmenet
A szabály nem vészes, tényleg, 10 éves kortól már tanítható. Óramutató járásával megegyező irányba haladunk. Három akciód van. Amiben a saját táblád is segít. Azon gyűjtögeted az alapanyagokat, és azokat a részeket, amiket pluszban építhetsz a katedrálisra. Ott szerepelnek azok a zászlócskák, amikkel jelölöd, hogy melyik lapot szeretnéd meg építeni.
Visszatérve az akciókra. Elsőként lefoglalsz egy katedrális részletet, vagy megépíted, esetleg a piacról anyagot gyűjtesz be? A játék fő mechanizmusa igen érdekes. Mit érdekes!? Zseniális!!! A táblán a kockákat annyi mezővel mozgathatjuk előre, amennyi a rajta lévő pöttyök száma.
Ahová érkezik a kocka, ott a játékos megkapja a feltüntetett nyersanyagot annyiszor, ahány kocka van azon a területen. Ez maximum 3 lehet. Az így megszerzett anyagokból tudjuk kifizetni a katedrális elemeinek építési költségét és részt venni ezáltal az építkezésen. Az építésen túl még díszíteni is lehet, aminek szintén költsége van. A játék végén az fog nyerni, aki a legtöbb és legértékesebb részletét építette meg a katedrálisnak és persze tett bele díszítést.
Szerintem jó játszani ketten, de négyen az igazi. Akkor domborodik ki igazán. A setup, ahhoz képest, hogy lapokból kell építeni egy katedrálist, és van pár alapanyag és token, gyorsan meg van. Az anyagokhoz érdemes tálkákat használni, hogy ne szökjenek meg. A játékidő, papíron másfél óra. Négyen azért ez elég szűk, de ha begyakoroltuk, akkor meglehet.
Az üresjárat elég kevés, mert az akciók egyértelműek, gyorsan végre lehet hajtani, pörög a játék, mint a ringlis. És hát ez is közrejátszik abban, hogy fenomenális a játék élménye. Tudod, mit akarsz, arra készülsz, gyúrsz rá, aztán elbukod, mert más jelölte meg azt a lapot.
Gyűjtögetek, mint ősszel a mókus, erre a felettem lévő előbb végez, büntető pont. Hát kössz! Egy oszlopban kettőnknek egyenlő a része, de én már vigyorgok a bajszom alatt, mert van már anyag egy ablakra, úgy nekem 1 ponttal több lesz. Ki is játszom, amint lehet. Látom a fején, ez meglepte. És már gondolkodik is, hogyan vágjon vissza. De nem érdekel, nekem már jó a kedvem. Vidáman csattogok a kockákkal.
Igen van benne szerencsefaktor, de lehet minimalizálni. Jó kombókat raksz össze, tudod, milyen pontszámú kocka kell, az mit ad, és lehet haladni. Az a kevés szerencse, ami marad, az kell! Az íze miatt. Megrágod, érzed a nyelved hegyén, a fejedben. Hamar rájössz, igen ez egy jó játék!
Kinek ajánlom?
Jó kérdés. Az hogy ki lehet egy kicsit babrálni a másikkal, megszűri az embereket. Pedig az a része nem túl durva, bár aki sértődős, keressen mást! Más hobbit... :P Aki viszont egy kicsit is szereti, ha játszhat, na az, az élvezni fogja!
Tudom, hogy a héten, én biztos játszok vele.